Hölgyeim és uraim! Jó napot kívánok! Szirmai Antal vagyok, Kávé. Engedjék meg, hogy mindjárt az elején egy rossz hírrel kezdjem. Az önök munkájának az értéke egyenlő a nullával. Az Anti előtt beszédet mondó pénzügyi szakember kiváló munkát végzett, hiszen majdnem két percbe telt, mire mindenki felébredt a teremben, és zúgolódni kezdett.
A széksorok közül halk vagy kimondatlan kérdések és sértések záporoztak Kávé kopaszodó fejére. Valóságos lincshangulat alakult ki, ezért az Év Vállalkozója folytatta.

- Szeretnék elnézést kérni! Nem állt szándékomban felbosszantani önöket. Épp ellenkezőleg. Csupán igyekeztem felhívni a figyelmüket egy tényre. A vállalkozók munkájának nincs semmi értéke. Alighanem ez
a legfőbb oka annak, hogy a vállalkozások túlnyomó többsége csődbe megy már az első évben. Más szóval, a vállalkozások túlnyomó többsége azért megy tönkre az első évben, mert olyan emberek hozzák létre azokat, akik kényszerből vállalkoznak. Valamelyest alábbhagyott a zúgolódás. Néhányan kezdtek érdeklődni, lévén a jelenlévők jó háromnegyede kényszervállalkozó volt.

- Kétfajta ember kezd vállalkozásba: az egyik a született vállalkozó, a másik a kényszerből vállalkozó - folytatta Antal. - A kettő között óriási a különbség. Más a mentalitásuk. Sajnos, a vállalkozók többsége kényszerből kezd vállalkozni. Korábban valahol alkalmazásban állt. A munkájából élt. A munka, amit végzett, értékes volt. Azért kapta a fizetését. Gyakorlatilag minden állami cég, és a nagyobb magánvállalatok többsége is ezen a módon működik. Egy nő bekiabált a leghátsó sorból.
- Mire akar ezzel kilyukadni?
- Azonnal rátérek, asszonyom! - ígérte Anti.
- Egy ember, aki éveken vagy évtizedeken át állt egy cég alkalmazásában, megszokta, hogy dolgozik, és a munkájáért fizetést kap. Megfizették a munkáját. A munkája értékes volt. Azután vállalkozásba kezd.
És többé senki sem fizet a munkáért, amit elvégez. Senki nem értette, mire is célozgat az Év Vállalkozója. Néhányan már fel is állították róla a diagnózist:
"Ez idióta!".
Az első sorban egy hatvan év körüli, kövérkés ember feltette a kezét.
- Már ne haragudjon, de amit mond, az egyszerűen hülyeség! - jelentette ki határozottan.
- Mondok önöknek egy példát - folytatta Kávé.
- Tételezzük fel, hogy vásárolni szeretnének a nappaliba egy kényelmes fotelt, és ezért ellátogatnak a bútorboltba. Sétálnak az üzletben, és megakad a szemük két teljesen egyforma kinézetű, ugyanolyan anyagból készült, és ugyanolyan minőségű fotelon. Megtetszik
önöknek, és szeretnének egyet megvásárolni. Az egyik fotelt egy profi készítette, profi felszereléssel, negyven perc alatt. A másikat egy amatőr rakta össze, amatőr felszereléssel, mintegy három hónap alatt, gyakorlatilag ezen a fotelon tanulva a szakmát. Ott áll két fotel;
ugyanúgy néznek ki, ugyanolyan anyagból vannak, és ugyanolyan minőséget képviselnek. Kérdezem én: fizetnének egy fillérrel is többet azért a fotelért, ami három hónapig készült? Síri csend volt a teremben. Már értették.
- Én nem hiszem - felelt meg Szirmai a saját kérdésére.
- Látják? Egy alkalmazott munkája értékes lehet, abból a szempontból, hogy pénzt fizetnek érte. Egy vállalkozó munkája azonban egyetlen fillért sem ér.

Csupán a munkája eredménye lehet értékes. A befektetett munkaórák, a többlet munkaórák nem teszik értékesebbé a létrehozott terméket vagy szolgáltatást. Ez a legelső és alighanem legfontosabb lecke, amit
meg kell tanulnia mindenkinek, aki vállalkozásba kezd. Többé nincs munkaidő. Többé nincs fizetés. Többé nincs havi fix. Többé nincs értéke a munkának. Csupán a munka eredménye lehet értékes, és a munkáért, amely odavezet, senki nem fog fizetni egy fillért sem. Kávé végignézett a hallgatóságán. Most már mindenki csendben ült a helyén, és figyelt. Zsebre dugta az egyik kezét, és folytatta.

Ára: 2,900 Ft